Pat ( Path ) község

Szerkesztette: Bertók Zoltán

Ebbe a fejezetbe gondoltam összegyűjteni a település török pusztítás utáni kialakulását, nyomokat találni a mai faluszerkezet kialakulására, a változásokra. Templomok, középületek, lakóházak, gazdasági épületek, malmok, pincék, utak. A feladatot két részre bontottam, hiszen a kezdetekről csak írásos dokumentumokból, rajzokból, térképekről következtethetünk egyes objektumokra, míg az elmúlt 150 év során létrehozottak fényképről vagy a valóságban is láthatóak.

Utak

A falu térképe a betelepülés időszakából a Képgalériában látható. A térkép az 1763-1787 közötti katonai felmérés alapján készült. A hadmérnökök által készített írásos anyag említést tesz Pathról és Wraislo-ról is, valamint az utakról, egy levéltári tanulmány szerint :
( a távolság mérése : 1 óra alatt megtett gyalogos út, kb. 4-5 km) )

Wraislo - (Varászló)
A falutól Nemesdéd 1/2, Simonyi 1 1/4, Simonyi-major 2, a pathi kocsma pedig 1/2 óra járásnyi távolságra van. Kicsiny falu, van egy jó nemesi udvarháza és majorsága. A kis patak, amely itt folyik keresztül, sosem szárad ki. Az erdőség jobbára tölgyfákból áll. A réteken sok a mocsaras hely. Az utak jók.

Path falu – (Pat )
A falutól Varászló 1, két vendégfogadó 1/2, Miháld 1 1/4 óra járásnyi távolságra van.
Van egy jól megépített nemesi udvarháza. A malomárkokban található patakok meleg időben csaknem teljesen kiszáradnak, partjuk és medrük akárcsak a tavaké, mindig mocsaras. Az erdőség jobbára tölgyfákból áll. A réteken sok a mocsaras hely. Az utak jók. Dencsi pusztáról el lehet látni egészen az inkei szőlőkig.

A környéken 2 vendégfogadó van, egy Paton egy Varászlón, amelyek jól megépítettek. A patihoz annyia megjegyzés, hogy ½ óra járásnyira van(a falutól?)

A térképen szerepel egy un. Waldhütte (erdei fogadó) a mihálra vezető út mellett ( mai erdészház helyén? )

Malom

A malomtól Pat 1/4 óra járásnyira van (Patihid ) Tóparton fekvő magányos malom.
 

A térkép szerint azonban nem csak Paton (Patihidon) volt malom, hanem Varászlón és Fazekasdencsen is. A malmok fontos tényezők voltak a gazdaságban, mivel állandó jövedelmet biztosítottak tulajdonosuknak. A pati malom Wrancsics Pál ezredes idejében (1770-1790 ) lett felújítva és un. „deszka-metsző” malomként, azaz fűrészüzemként is működött. 1820-30 közötti időszakban ( ekkor gr. Festetics Imre a földbirtokos )egy ingatlanfelmérése szerint Patihidon már két téglából épült malom volt, az un. „alsó malom„ és a „felső malom„ , amely a varászlói és a pati birtok ingatlanjai közül nagy értéket képviseltek.( Megjegyzés: az alsó malom lehet a 40-45 évvel korábbi, az 1785-ös feljegyzés és térkép szerinti malom, a felső malmot pedig, mivel újként került az 1820-30-as ingatlanlistára, talán a Festeticsek építették. Gyermekkorom egy részét Felső malomnál töltöttem, emlékszem a régi malomra, amelyet akkor már nem használtak. )

De térjünk vissza az utakra és a császári hadmérnöki jelentésre...

A megye nyugati felének útjait áttekintő protocollum a nyugat-keleti irányban haladó útvonalak között is feljegyzett néhány Somogy megyét is érintő szakaszt. Ezek egyike a Stájerországból, Radkersburgból (akkori helyesírás szerint!) indult, s Nagykanizsán áthaladva Sáncnál lépte át Somogy megye határát. Miháld, Path, Varászló, Nemesdéd, Tapsony, Nemeskisfalud és Nagybajom érintésével Kaposvárra tartott. Ez az út tehát már a megyeszékhelyre vezetett, és az akkori térkép szerint nagyon elvadult tájú Belső-Somogy területén haladt keresztül.
A hadmérnök az egész hosszú utat megvizsgálta, és azt több kisebb szakaszra bontotta. Ennek egyik szakasza volt a Nagykanizsáról Sánc érintésével Somogy megyébe tartó rész. Az út itt erdőn át vezetett Csehi kocsma mellett Iharos Berény felé. Tájékozódási pontként jelöli meg a hadmérnök Miháld falu templomát, amely baloldalt állt az úttól. Ezt követően egy malom és egy kocsma mellett haladnak el az utazók, és így jutnak el Path falu néhány házához, majd erdőn át érnek Vrászlóba, s azon keresztül Nemes Dédre. Ez 5-6 órás útszakasz, agyagos, egyes helyeken homokos részei vannak, de néhány helyen teljesen lepusztult és télen teljesen járhatatlan szakaszai vannak. Az itt levő hidak keskenyek, kicsik, fából készültek, s több helyen mocsaras a terület.
(Az eredeti térkép megtekinthető a www.arcanum.hu oldalon)
 

Nos, az előbbi leírás - bár hadászati szempontok szerint készült – jó jellemezte az utakat, és ez az állapot 200 éven keresztül fenn maradt, egészen 1968-ig, amikor elkészült a Miháldot és Patot összekötő aszfaltozott út . Ezt követően megindult a rendszeres autóbusz közlekedés Nagykanizsára.
És előtte?
A környező településekre ( Vésére, Berénybe, Szőkedencsre ) lakodalmakba, egyházi ünnepekre, rokonlátogatásra vagy a kanizsai piacra lovas kocsival vagy ökrös szekérrel jutottak el, de ha nem ment az egész család, bizony gyalog mentek( a módosabb legények lóháton ). Az első világháború után már megjelentek a kerékpárok, a simára taposott gyalogutakon száraz időben gyors közlekedési eszköz volt.
Szüleink elbeszéléseiből tudjuk, hogy az asszonyok a kanizsai piacra (10-15 km ) is bandákba verődve gyalog, „fejkosárban”vitték a termékeket – ahogy mondták, úgy „toronyiránt”.
Élénken él emlékeimben a falu homokos utcájának képe. A nyári esték, amikor a „csordás” hazahajtotta a 80-100 darabból álló tehén csordát, nekünk gyerekeknek kellet a házunk előtti utcarészt felgereblyézni és a kerítések előtti gyalogos utat felseperni „nyírág „ seprűvel.
Bár a miháldi bekötő út és az utca aszfaltozása 1968-ban készült el, az első Csepel, Pannónia, Danuvia motorok a 60-as évek első felében már megjelentek - teret engedve a motorizációnak.
1978-ban a határos Varászlót Patihid pusztán át összekötő út is elkészült, ezzel a somogyi szomszédos települések is közvetlenül elérhetővé váltak.

A falu kiépülése

Sokunkat foglalkoztatott gyermekkorunk óta, hogy vajon hol épülhettek fel az első házak, volt e templom a török idők előtt az „ó-temető”-nél, vagy hol volt az előző cikkben említett 1785-ös nemesi udvarház?
Ezek hiteles megválaszolására nem vállalkozom, mivel eddig még nem sikerült birtokrajzokat találnom. De az alábbiakban felvázolok egy elképzelést, amihez a bizonyítékot az adózók jegyzéke, az Urbárium és az 1785-től bevezetett házszámozás is segítségünkre van, ugyanis az egyházi anyakönyvek némelyikében beírták a házszámot is.
A falu tehát 1752-ben 7 portából állt, és a mai Petőfi utca területén helyezkedett el a régebben meglévő Ács- közig. Az 1772-es Urbárium szerint további 10 porta ( belső telek ) került kialakításra, a Fő utca keleti oldalán, északon az un. Golobics-köztől ( Polgármesteri Hivatal )a mai falu déli végéig. De a a folyamat nem állt le, 1785-1790 között már a Fő utca nyugati oldala is benépesült.
Az 1800-as években – a falu lélekszámának növekedése miatt - a porták aprózódása volt a jellemző és 15-20 méter széles és 200 méter hosszú porták alakultak ki. A szélességnél a legfontosabb szempont az volt, hogy a ház és a szomszédos ház között elférjen egy megrakott szénás vagy gabonás szekér. Az 1900-as években már tovább épültek a házak a mai keresztútig és azon is túl.
A lakóházak számozása először tehát 1785-ben vált kötelezővé. Az anyakönyvek szerint az 1860-as évekig 43 körüli volt a porták száma, de a lakóházaké ennél több volt, ugyanis a családok a fiatal házasok számára egy portán belül építettek lakóhelyet és nem osztották megy a telket. Sokszor bérbe „árendába”adták, ha a fiatalok elhaltak, vagy máshová költöztek.
1785-ben tehát a porták számozása 1-el indult a mai Fő utca keleti oldalán a Golobics köznél Bata György portájával , a 2-es Simon Mihály portája, a 3-as és 4-es Hodoscsek Miklós portája, az 5-ös Antalics György, a 6-os Simon Mátyás portája, a 7-es Kovács porta, a 8-as szám az iskola és tanító lakás (1819 ) és templom (1863) portája, a templom után pedig a 9-es Ficzkó György portájánál fordul a számozás a Petőfi utca felé, a Pór porta a 10-es, a Sipos porta a 11-es , majd a Petőfi utca keleti oldalán a 13-as Hodoscsek Iván portája, a 14-es a későbbi Bertók porta, de az 1785-ös lakója nem ismert, sem a többié. A következő 15 évben, a századfordulóig többen elhagyták a falut, ugyanakkor újak jöttek, illetve a népesebb családok gyermekei a családalapítás után megkapták az üresen maradt portákat. Így lett a 15,16,17 és 18-as számú porta az Antalics gyerekeké.
Az alábbiakban az 1864-es állapot szerint készítettem ezt az összeállítást. A számozás és a számok sorrendje még mindig az előbbi 1785-ös rendszert követi, de az egyes portákon belül már több család és annak több generációja él együtt. ( A falu lélekszáma ekkor 400-420 fő és a számozás 45-nél véget ér. )

Hsz. Tulajdonos,vagy bérlő 1855-1864 között

1 Bata György özv., Bata István / László Julianna
2 öreg Simony István / Varga Anna
3 Hodoscsek M József özv / Hegedüs Juli
4 Hodoscsek M János / Antalics Rózsa
5 Antalics György / Seroga Rózsa
6 Simon János hagyatéka / Pap Örzse
7 Kováts József / Jakafy Anna, Simon János / Jung Juli
8 Iskola / Templom, /Antalics Pál / Fitzkó Kata
9 Fitczkó Miklós /Gerencsér Kata
10 Poór György / Farkas Örzse
11 Sipos István / Betlehen Anna
12 Beke György/Varga Katalin
13 Hodoscsek I József / Győri Éva, Hodoscsek I János / Antalics Juli
14 Bertók Péter / Seroga Éva
15 Antalics Samu és György hagyatéka
16 Antalics István /Bata Anna
17 Antalics József / Bertók Juli
18 Antalics Mihály / Leposa Örzse , Horváth György / Poczek Éva
19 Horváth István / Kustos Kata
20 Horváth Ferenc / Klázer Anna
21 Náglics Péter/Simon Juli /KOVÁCSMŰHELY/ Közbirtok
22 KOCSMA / Közbirtok
23 Pintér Mihály / Lébár Juli
24 Ficzkó Ferenc / Antalics Éva
25 Fliszár Gábor hagyatéka , Horváth György / Horváth Júlia
26 Ficzkó József / Antalics Rózsa
27 Balogh János / Udvari Anna
28 Mezgár Mihály
29 Szabó György / Fadgyas Ilona
30 Balogh József / Mezgár Anna / Kalmár János takács m és felesége
31 ifj. Pintér József özvegy
32
33 Takács Pál / Bata Éva / Hodoscsek Juli
34 Antalics M György /Szabó Örzse
35 Antalics János / Nagy Katalin
36 Antalics György
37 Németh Ferenc, Lovász János, Lovász József, Vajda Pál, Börcz Sándor
38 Áts Mihály / Szabó Örzse, Áts Ferenc/ Szabó Rósa
39 Antalics M József hagyatéka, Kisházi Ferenc/Áts Rozália
40 Áts József / Madarász Juli
41 Fummer György / Mándó Anna
42 Antalics János / Lukács Rozi
43 Darab József / Antalics Anna
44
45 Simon József / Takács Katalin

A családok bővülése miatt a telkek megosztása folytatódott az 1800-as években és a végére átszámozásra kerültek a házak, azonban annak pontos idejéről nem találtam még feljegyzést, de egy 1892-es lista szerint már 70 feletti volt a házszám. Így például a korábbi Fő utca keleti oldalán lévő 9 porta szám a Golobics köztől a „sarki” Fitzkó portáig 17 - re változott, vagyis átlagosan minden porta megfeleződött.

A falu portáinak utolsó átszámozása, azaz a jelenlegi számozása az 1900-as évek második felében történt meg, külön a Fő és külön a Petőfi utcáé, páros és páratlan oldallal.

Érdekességként megemlíteném, hogy van a faluban néhány porta, amelyben még a kezdetektől napjainkig az eredeti család leszármazottjai laknak, vagy azt birtokolják.

Ilyen a vegyesbolttal szembeni Horváth porta, a buszmegálló melletti Pintér porta , a Balogh porta és a velük szemben lévő Pintér porta amely az 1780-as évektől napjainkig az eredeti család leszármazottjai tulajdonában van. Hodoscsek Miklós portája 1770-72-től van a leszármazottak tulajdonában.

Vannak porták, amelyek az 1770-80-as évektől a 20. század végéig a leszármazottak tulajdonában voltak: a "sarki" Ficzkó porta, a "marcin"Ficzkók portája, az "iván" Antalicsok portája, a Fliszár porta egy része, a Seroga-Bertók porta.

Vélhetően a legrégebbi (1750.?...).Pór porta az utolsó ott lakó Pór leszármazott haláláig volt a tulajdonukban.

Épületek

A korai, 18.század végi és a 19.századi lakó és gazdasági épületekről egy 1820-30 között készült ingatlanbecslésből kapatunk némi információt. A becslést a Festetics uradalom vrászlói, patihidi és pathi épületeiről készítették. Ebből megtudhatjuk, hogy

az uradalmi gazdasági és lakó épületek általánosságban fából készültek és szalmával, vagy zsúppal fedték. A tégla falazatot az új épületeknél, illetve a fontos gazdasági épületeknél használták: marha istálló, lóistálló, malom, kovácsműhely, pálinkafőző, boros pince, gabona pajta, cséplő pajta, és egy új építésű cselédház. A tetőt itt is zsúppal, egy esetben fazsindellyel fedték.

A 19.század végéig jellemzően a lakóházak zsúppfedelesek voltak, de a képgalériában elhelyezett képek tanúsága szerint még az 1940-es, 1950-es években is találhatóak voltak a faluban. A képgalériában Ficzkó Ferenc tragikus sorsú családjának fotóján a háttérben látható a házuk, zsúpp fedéssel, pitvarral, faragott fa oszlopokkal.

A tégla falazatú, cserépfedésű lakóházak a fellelt legkorábbi építési évek szerint 1876-tól kezdődtek, bár lehetséges korábbi építésű is. Az 1900-as évek elején épült házak homlokzatán ornamentika figyelhető meg, zömében a klasszicista stílust követve. Az építőanyagot helyi anyagokból készítették a helyi mesterek: a tetőfedéshez a zsúppot rozsszalmából, vagy nádból, a vert-vagy tömés falakat saját agyagból, az ajtókat, ablakokat és a bútorokat is általában helyi asztalos mesterek, a tetőszerkezetet ácsmesterek.

A téglaépítésű házak tégláit ( és néha a tetőcserepeket is ) un. téglaégetőkkel készíttették el a családok. Ilyenkor a téglaégető egész családjának az ellátásáról az égettetőnek kellett gondoskodni (étkezés, szállás ) az egész – néha több hónapig tartó – égetés alatt. Biztosítani kellett az égetéshez a fát (részint tuskót ) és az agyagot is.

A család által kiégetett téglákat monogrammal látták el, hisz az un. „tégla kazlak” akár évekig is a helyszínen maradtak, így ha tolvajlás történt , be lehetett azt bizonyítani. A ma élők a Tavasz családot tudják megevezni, mint téglaégető családot de a katolikus anyakönyvek szerint az 1800-as évek közepén több téglaégető is letelepült a faluban , még Csehországból is.

Dokumentumokból tudjuk, hogy Patihidon gr. Festetics Imre idejében (1810-1830) volt egy téglaégető kemence, ahol az uradalom tégláit készítették.

Középületek

Helyesebb lenne, ha a „nem lakás céljára szolgáló”, de a faluközösség által is igénybe vett szolgáltatást nyújtó épületekre gondolok: malom, kovácsműhely, kocsma, mészárszék, jégverem, bikaistálló, cselédlakások (árendásház), templom, iskola. Ezek funkciója közismert, de azt azonban fontos megjegyezni, hogy az 1800-1850 közötti időszakban is már a 21-es és 22-es számú portán volt a kocsma, a méhes, a kovácsműhely, a mészárszék és jégverem. Ez a mai buszmegálló és forduló. A levéltári dokumentumok szerint a telek és az épületek a kocsmáltatási és húsvágási jogokkal azonban csak 1863-ban kerültek a faluközösség tulajdonába.

/2020 04 12 /