Pat ( Path ) község

 

Szerkesztette: Bertók Zoltán
                                                              Bevezető
 

/Ebbe a fejezetbe kerülnek a szőlőműveléssel kapcsolatos írások, tanúlmányok, dokumentumok./

A patiak a 18.századi betelepülésük óta három területen termesztettek szőlőt és készítettek bort. Elsőként a „varászlói hegyen „ azt követően a miháldi-sandi hegyen és harmadikként a falu határában lévő „homok hegyen”. Az alábbiakban közölt Kaposi Zoltán tanúlmánya részletes áttekintést ad az első két hegyterületről. Csak néhány, a varászlói uradalom iratanyagát kutatva fellelt dokumentummal szeretném kiegészíteni:

 

1. Dézsma borok jegyzéke 1789-ből.

A jegyzék a pincékbe betárolt saját termésű borok mellett a dézsmaként beadott borokat is feltünteti a termelő nevével együtt. A dédi, inkei, simonyi, varászlói termelők mellett az alábbi patiak vannak a listán: Fitzkó István 3,3 akó, Seroga János 2,75 akó, Batta János 3,75 akó, Kovács János 8,25 akó, Molnár György 4,25 akó, Hodoscsek Miklós 5,25 akó és Pór György 7,5 akó borral. A teljes betárolt bormennyiség a három pincében ( vrászlói hegyi, uradalmi, és patihidi pince ) : 39 akó fehér és 349 akó vörös bor volt 1789-ben.

 

2. A gróf Zichy család 1860-as Miháld- Gradicskai hegyvám listájából a patiak: Simon József, Simon István, Pór István, Hodoscsek János, Kalmár István, Mezgár Mihály.

 

3. Egy hagyatéki becslés 1843-ból, ami betekintést ad az értékviszonyokra, miszerint a szőlőbirtokon „lévő két derék hajlék „ 25 forint, egy prés 5 forint, egy két akós ecetes hordó 2 forint és egy akó söprős bor 2 forint volt.

 

4. A „varászlói hegyi” szőlőbirtokok tulajdonosai feljegyzésre kerültek az 1864-es kateszteri térképre, ami megtekinthető az interneten. A következőkben sorba szedtem a pati tulajdonosokat és a programmal számolt területeket m2-ben és kateszteri holdban.( A területek 50-70%-a szőlő, a többi rét, gyümölcsös és épület )

 

Alsó sor:

Bertók Péter.............................14 579 m2, 2,53 kh

Antalics Mihály...........................6 347 m2, 1,10 kh

Bertók Péter...............................6 425 m2, 1,11 kh

Pintér József..............................3 018 m2, 0,52 kh

Antalics János/Pál.....................6 870 m2, 1,19 kh

Antalics József..........................4 388 m2, 0,76 kh

Bata István................................7 248 m2, 1,30 kh

Hodoscsek János/József......... 9 716 m2, 1,68 kh

Pór György..............................13 761 m2, 2,39 kh

 

Felső sor :

Antalics György........................................................15 473 m2, 2,69 kh

Sinon István...............................................................7 292 m2, 1,27 kh

Hodoscsek Miklós..................................................... 7 696 m2, 1,33 kh

Antalics György..........................................................3 602 m2, 0,62 kh

Áts József..................................................................3 575 m2, 0,62 kh

Halászi Ferenc/József.............................................10 000 m2, 1,74 kh

Fitzkó Miklós/József................................................15 168 m2, 2,63 kh

Horváth István.........................................................3 906 m2, 0,68 kh

Kovács Ferenc........................................................7 577 m2, 1,32 kh

Antalics S József...................................................10 000 m2, 1,74 kh

Simon István...........................................................8 474 m2, 1,47 kh

Bata János öreg......................................................8 934 m2, 1,55 kh

Darab József.........................................................12 335 m2, 2,14 kh

Mezgár Mihály.........................................................2 363 m2, 0,41 kh

Lovászi György.......................................................9 037 m2, 1,57 kh

ÖSSZESEN: 32,89 kh 

/2019 01 12 /

 

Levéltári Évkönyvek 24.

Kaposvár 1993

 

NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS ÉS PARASZTI FÖLDHASZNÁLAT A VARÁSZLÓI URADALOMBAN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

 

KAPOSI ZOLTÁN
 

/részlet a szőlőművelésről /

,Ámbár Somogyot a természet inkább gabona, mintsem bortermésre alkotá, mindazonáltal bort is eleget termeszt...” - írja Bezerédy Antal 1839-ben. A belső- és külső-somogyi dombok valóban kiváló lehetőséget biztosítottak a szőlőtermesztésre, így nem véletlen, hogy szinte mindegyik uradalomban volt szőlőföld.
A szőlőföldek a népesség 18. század közepi megtelepedése után hamar kialakultak a vrászlói vidéken. A vrászlói falu létrejötte nélkül is volt már szőlőtermelés, amit egy 1760-as határvizsgálati per tanúvallomása is bizonyít, miszerint a szomszédos inkei falu lakosai behatoltak korábban legelőként és szántóként használt, de egy ideje már nem művelt vrászlói déli határhoz tartozó területre, s ott szőlőket plántáltak. Vélhetően egybeeshetett mindez a földesúri érdekekkel is, mivel 1760-ban egy töredék levél adata szerint Lengyel Lajos ötödrész-tulajdonos a „vrászlói pusztából egy darab hegyet szőllő művelésre kiadja hét évekre, ezeknek lefolyta után pedig kilenced és tized szolgálattal”
Az 1767-es úrbérrendezés a szőlőföldek tekintetében is jogi rendet teremtett. A szőlők hagyományosan földesúri földeknek minősültek, általában azonban nem házi kezeléssel, hanem úrbéres műveltetés által termeltettek. A jobbágyi borárultatást az 1550. évi XXXVI. te. szabályozta, ami szerint azokon a helyeken, ahol volt szőlőhegy, a jobbágyok borukat Szent Mihály napjától Szent György napjáig mérhették ki, ha nem volt szőlőhegy a birtokon, akkor szeptember végétől karácsonyig tarthatott a jobbágy borkimérés. Az 1767-es Urbárium is ezt vette át, s ez a szabályozás 1848-ig fennmaradt.
Ugyanakkor ehhez a jobbágyi használatú földesúri földhöz egy nagyon sajátos jogviszony fűződött, ami általában tartós úrbéres használati lehetőséget biztosított. A földesurak elég ritkán éltek az elbecsültetés jogával, hiszen a majorsági erővel való művelés meglehetősen magas költségeket jelentett volna, ellenben az úrbéresek által művelt szőlők után dézsmát vagy hegyvámot lehetett szedni, s ez relatíve biztos bevételi forrást jelenthetett. Az is tény, hogy a szőlőföldek egységnyi területre jutó hozadéka - pénzben mérve - általában magasabb volt, mint a szántóké vagy legelőké, így aztán nem véletlen, hogy ebben a korszakban az egész ország területén gombamódra szaporodtak a szőlőföldek. Az ország művelt területének mintegy 4%-a volt szőlővel beültetve a 19. század közepe felé, s ez már önmagában is utalhat az ágazat relatív súlyára.
A vrászlói birtokokon a 18. század közepi kezdet után gyorsan nőtt a szőlővel beültetett terület nagysága. Az 1780-as évek vége felé egy uradalmi részbirtok adatai szerint már 220 akó dézsmabort tároltak a két urasági pincében, aminek megtermelése már tisztességes nagyságú területet igényelt. Ugyanakkor vannak információink a pincék felszereltségéről is, ami viszont földesúri eszközkészletet feltételez. Egy másik, 1789-es összeírás szerint a Baranyai-Boronkay-birtokokon 10 úrbérestől 74 akó dézsmabort szedtek be. Azt is tudjuk az 1780-as évek közepéről, hogy a vrászlói szőlőhegy nem volt teljes egészében beültetett terület, mivel az egész szőlőhegyen több mint 30 holdnyi allodiális gabonavetés is találtatott.
Számszerűsítve először a 18-19. század fordulójáról tudjuk pontosan megítélni a szőlőterület méretét. Az 1799-es dikális összeírás szerint Vrászlón 13, Pathon 52, Simonyiban pedig 2 kapás szőlő volt. Vélhetően ezek a szőlőföldek kizárólagosan Vrászló faluban voltak, az előbbi felsorolás csupán a lakosok száma szerinti elosztást mutatja. A 67 kapás szőlő kb. 10-12 holdat tett ki, a gyéren lakott településektől azonban nem is lehet többet várni. 1807-ben egy hasonló típusú összeírás szerint már 86 kapás szőlő volt egy birtokon, de az igazán érdemi növekedés csak ezután következik be. 1819-ben már 157 holdnyi úrbéres szőlőt regisztráltak, s a folyamatos gyarapodásra utal, hogy ugyanakkor 37 holdat szőlőlábnak, azaz még nem termő, de már ültetett szőlőnek jegyeztek fel. Ez a 194 holdnyi terület a vrászlói, pathi, simonyi népességre vonatkoztatva azt jelenthetné, hogy minden egyes család 3—4 hold szőlővel rendelkezett, ami persze eleve képtelenség. A válasz nyilvánvalóan az extraneus birtoklás kialakulásában keresendő. Egy 1772-es conscriptio vienárum szerint a vármegye falvaiban az extraneus birtoklás már meglehetősen természetes volt, voltak települések - pl. a Lengyel családi birtokok központja: Lengyeltóti —, ahol akár öt-hat település is számításba jött a szőlőművelés társadalmi rekrutációját illetően. A vrászlói vidéket övező népesebb települések (Inke, Sand stb.) esetében valószínűleg egyensúlytalan helyzet jött létre a népesség nagysága és a rendelkezésre álló földterületeket illetően, s így csoportok, rajok lepték el a vrászlói szőlőhegyet.
Az 1830-as funduális könyv a birtokregulációnál 191 holdat írt össze úrbéres szőlőként, s ez a rendezés megszabta a szőlőterületek határát az uradalmon belül. Ugyanakkor a földesúri szőlőművelés meglehetősen jelentéktelen mértékű maradt, hiszen a húszas évek felvételei általában mindössze 10-15 hold közötti nagyságot mutatnak. Hangsúlyoznunk kell, hogy - bár nagyságában elég jelentős - ez a szőlőföld az urasághoz tartozó allodiális földeknek mindössze 2,1%-át adta, jelentősége azonban - tekintettel arra, hogy az úrbéres üzemi vertikumhoz tartozott - ennél sokkal nagyobb. A Boronkay-birtokokkal gazdálkodó Festetics Imre zárgondnoksága alatt működő 25 ezer holdnyi birtokon egyetlenegy falu szőlőterülete sem érte el a vrászlóit, hiszen a jelentős népességet tömörítő Tab faluban is mindössze 75 hold szőlőt jegyeztek fel. Ez egyben világosan mutatja a vrászlói térség specifikumát, integráló erejét, mivel ez a falu a maga gyér népességével és relatíve nagy határával vonzotta a környék parasztságát. Arra is utalnunk kell, hogy az extraneus birtoklás meghonosodása a tradicionális agrárkeretek lazulását is magával hozta, hiszen a határok átjárhatóvá váltak, a mindennapok élete szabadabbá vált.
A vrászlói birtokkerület önállósodásával és a 30-as évek uradalomépítési folyamatával lényegi változások következtek be a szőlőföldek tekintetében is. A legfontosabb változás Miháldi falu megvétele volt, hiszen ezzel kb. 850 hold szőlő is a vrászlói uradalomhoz került.Miháldiban az 1830-40-es évek folyamán még bővült is a szőlőföld, hiszen Zichy gróf 1846-ban átengedett egy 160 holdas „Muszina dollát” nevű területet szőlőültetésre , így Miháldi több mint 1000 holdas szőlőterülete 4 nagyobb egységből tevődött össze, s ez a falu határának 17%-át adta. Ki kell emelnünk azt is, hogy a hatalmas szőlőföld a helyi, az uradalmi és az uradalmon kívüli parasztságnak egyaránt nyújtott munkaalkalmat.
Az Apáti számtartóságban is rendelkezésre állt a falu társadalmának a szőlőföld. Egy 1811-es tizedösszeírás szerint Apátiban és Vrászlón - bár különböző uradalmakhoz tartoztak - együttesen mintegy 470 kapás, azaz kb. 78 holdnyi szőlő volt. Az adatok tükrében úgy tűnik, hogy az 1830-40-es évekre itt is végbement némi növekedés, bár az korántsem „vrászlói mértékű”. 1848-ban Viszlón 93, Apátiban 25 hold úrbéres kézben lévő szőlőt írtak össze, s ezen kívül Apátiban volt még 5 hold urasági kezelésű szőlő is.98 Az 1830-as években vásárolt Bolhás falu viszont nem rendelkezett szőlővel, a falu népe számára azonban extraneus lehetőségként ott volt a tekintélyes határral rendelkező Somogyszob szőlőföldje.
A jobbágyfelszabadítás előtt a vrászlói uradalomban egy becslés szerint a szőlők kiterjedése és értéke a következő volt
 

                               Méret               Ár                    Ár

                               (hold)            (Ft/hold)          összes

 Vrászló

majorsági                  4                   50                   218

hegyvámos             1023               60              61 410

dézsmás                 190                 60              11 416

Apáti 

majorsági                  5                   50                  250

dézsmás                 108                 60               6 510

Összesen:           1 330                                  79 804
 

Forrás: SML. VUL. 35. csomó. Becslés, 1848.
 

A táblázatból kiderül, hogy a szőlőföldek - amik egyébként az egész országban a legértékesebb földterületek közé tartoztak - 1848-ban már 1330 holdat tettek ki a vrászlói uradalomban, s ez a nagybirtok területének 5,6%-át tette ki.

A jobbágyfelszabadítás utáni időkben átfogó összeírások nem készültek, viszont szerencsésnek mondható, hogy a kataszteri iratokból megmaradt néhány, így az 1850-es évekre vonatkozólag is megítélhetjük, hogy a paraszti szőlőbirtoklás milyen mértékű volt. A hét faluból Vrászló, Path, Miháldi és Simonyi szőlőbirtokosairól kaphatunk relatíve pontos képet. Az első szembetűnő változás a reformkori időszakhoz képest az, hogy a falubeli lakosok szőlőterülete látványosan megnőtt. A szőlőterületek egyelőre még bővültek, hiszen az egyes ültetvények közötti földek beültethetők voltak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az uradalom falvai közötti munkaerő-áramlás az 50-es évekre kiteljesedett, hiszen a nagybirtok szőlőheggyel rendelkező falvai egyre jobban vonzották a szomszédos falvak szabad paraszti munkaerejét. Például 1859-ben Miháldiban a Gradiskai szőlőhegyen (adataink szerint) a korábbi 11 vrászlói telkes jobbágyi családból már négyen birtokoltak szőlőföldet. (A miháldi szőlőhegyekből a Gradiskai-hegy az összes szőlőterületnek mintegy 30%-át tette ki.)
Az említett miháldi Gradiskai szőlőhegy 300 holdas terület volt, ezen 115 szőlőtulajdonos gazdálkodott. A 115 tulajdonosból 8 fő pathi, 7 fő miháldi, 4 fő vrászlói illetékességű volt, vagyis mindössze 19-en birtokoltak szőlőt az uradalomban élők közül. Az óriási kiterjedésű miháldi szőlőhegy 96 másik tulajdonosa extraneus birtokló volt: 70 fő sandi, 11 fő inkei, 5 fő szentjakabi, 4 fő antalfalvi, 2 fő kisdencsi volt, míg 1—1 fő birtokolt Ihárosból, Berényből, Kelevízről és Táskáról. Ez utóbbiak azért is érdekesek, mert több település is 20-30 km-re feküdt Vrászlótól.
Egyes famíliák egészen nagy területeket birtokolhattak. A sandi Zakócs família 7 tagja összesen 28,8 hold szőlővel rendelkezett, ezek közül a legnagyobb szőlőbirtokos Zakócs Ferenc volt a maga 12,1 holdjával. Az uradalom lakosai ennél jóval kisebb földekkel bírtak, de a pathi Simon István 4,6 holdja, a szintén pathi Pór István 5,2 holdja, a miháldi Filák János 5 holdja, vagy a vrászlói Szakács József 3,5 holdja tekintélyes nagyságot jelentett. S akkor még hozzá kell tennünk, hogy Miháldon a Gradiskai-hegyen kívül még másik három szőlőhegy is volt, elképzelhető, hogy a fenti személyek még azokon a területeken is birtokoltak.
Teljesek az adataink Vrászló adóközség 1851-es állapotáról. A faluban 86,1 kh tiszta szőlőföld volt ekkor, aminek 14%-a a helybeli lakosok kezén található. 10%-nyit a szomszédos simonyiak birtokoltak, míg 21%-nyi jutott a pathi lakosoknak, vagyis az uradalom lakossága által a hegy szőlőiből (a rétterületet le kellett vonnunk) mintegy 45% volt kézben tartva, a többit itt is extraneusok birtokolták. Érdekes módon a vrászlói szőlővel minden korábbi telkes jobbágy rendelkezett, azonban koránt sincs olyan mértékű különbség a kiterjedés tekintetében, mint Miháldiban. A legnagyobb szőlőfölddel Vrászlón a helybéliek közül Vass Ferenc - korábbi féltelkes jobbágy - rendelkezett, akinek kezében 1,9 kh szőlőföld volt, de alig maradt el tőle Jakab János korábban negyedtelkes jobbágy 1,8 kh-as és Pandúr Ferenc, hajdanán féltelkes jobbágy 1,4 kh-as birtoka. A vrászlói lakosok szőlőbirtokaiból 10 darab volt 0,6-0,97 kh. hold közé eső birtok és 7 darab birtok volt 0,3-0,5 kh. nagyságú. A szóródást megpróbáltuk a korábbi társadalmi jogállással kapcsolatba hozni, vagyis arra voltunk kíváncsiak, hogy a féltelkesek és a negyedtelkesek úrbériállomány-különbsége a szőlőknél is jelentkezik-e. Vizsgálatunkból az derült ki, hogy a legnagyobb szőlővel rendelkezők között ugyanúgy található negyedtelkes - az átlagot jelentő társadalmi kategória —, mint féltelkes. Kétségkívül igaz azonban az is, hogy a legkisebb szőlőfölddel bírók között véletlenül sem volt korábbi féltelkes. Mindez persze csak jelzésértékű, hiszen említettük már, hogy a szomszédos Miháldiban 4 vrászlói polgár is rendelkezett szőlőfölddel. Ha összeadjuk a vrászlói és a miháldi birtokok nagyságát, akkor kiderül, hogy a Pandúr Pál után maradt szőlőbirtok több mint 4,2 kh-at tett ki, ami ebben a korban tekintélyes nagyságnak minősíthető. Lengyel Imrének vrászlói 0,83 kh-ja mellett Miháldiban 1,26 kh-ja volt még, s ez is mutatja, hogy az 1840-es évektől - vagyis amióta bekapcsolták Miháldi községet az uradalom szerkezetébe - az uradalmon belüli munkaerőmozgás a kisebb határú községektől a nagyobb határú felé haladt, s ez alapvetően a szőlőföldek megszerzésében nyilvánult meg.
A pathiak és a simonyiak szőlőbirtoklásának tényszerű adatai is alátámasztják az előbbi feltételezésünket, hiszen nem voltak ritkák a 2-4 holdas szőlőbirtokok sem. Pór István Vrászlón 4 darabban 1150 négyszögöl szőlőt bírt, ezzel szemben a miháldi Gradiskai-hegyen 5,2 holddal rendelkezett. Simon István 389 négyszögöl vrászlói hegyen lévő szőlősbirtokát 4,6 holdas miháldi szőlővel tudta megtoldani, s a sort még lehetne folytatni. A pathiak közül 22-en birtokoltak szőlőföldet a vrászlói hegyen, összesen 18,2 hold szőlővel rendelkeztek, ami átlagban csaknem 1500 négyszögölet jelent. Nyilvánvaló, hogy a csaknem egy kataszterholdnyi szőlő megművelése tekintélyes munkaerő-ráfordítást feltételez, ami a családi gazdaságok megszervezése nélkül nem lett volna lehetséges.