OKTATÁS, KULTÚRA, SPORT
Iskolai oktatás
Az iskolai oktatás kezdetéről még nem sikerült dokumentumot találni, de a falu tanítóit időrendben összegyűjtötte Mesterházy Sándor evangélikus lelkész és az egyházi résznél idézett 1932-es könyvéből most ezt is közreadom. Az evangélikus anyakönyvek szerint Paton is a tanítók látták el az egyház részéről a halottak temetőbe kisérését és ezek alapján a szolgálatuk éveit is meg lehet állapítani. A halotti anyakönyvek áttanulmányozása alapján tehát az egyes tanítókról még az alábbiakat is megtudhatjuk:
Név Szolgálati idő Képesítés
Tálas Ferenc 1824 – 1828 Prédikátor
Takács István 1828 - 1829 Licentiatus ( képesített tanító )
Lautsek István 1830 - 1832 Licentiatus
N. Ferenczi László 1833 - 1834 Licentiatus
Ferenczi János 1835 - 1841 Licentiatus
Semmelroth András 1842 - 1844 Licentiatus
Mátis Sándor 1845 - 1857 Licentiatus
Heidt Péter 1858 - 1870 Licentiatus
Németh Gyula 1871 - 1872 Licentiatus
Gselmann Mátyás 1873 - 1876 Licentiatus
Simon János 1877 - 1897 tanító
Simon Jenő 1898 - 1927 tanító
Hildebrand Elek 1928 - 1962 tanító (1948-ig az evangélikusokat,1948 után az V-VIII osztályt )
Fúró István 1924 - 1964 tanító (1948-ig a katolikusokat, 1948 után az I-IV osztályt)
Fúróné Kocsis Valéria 1964- 1976 tanítónő (az I-IV osztályt az 1976-os megszűnésig )
Szekeres Béláné 1962- 1963 az V-VIII osztályt
Horváth Tibor 1963- 1964 az V-VIII osztályt
Fúró István ifj. 1964 - 1968 az V-VIII osztályt, az 1968-as megszűnésig.
Az első iskola és templom építése a fenti Mesterházy könyv szerint 1819. Helye nem ismert. Az új iskola és tanító lakás 1875-ben épült fel ( ma az evangélikus egyház kezelésében van ), ebben folyt a falu összes diákjának oktatása 1924-ig. Akkor épült egy másik iskola a katolikus diákok részére ( ma katolikus imaház )
A két vallási felekezet iskolája külön működött 1948-ig, az államosításig. Azt követően a katolikus iskolában az alsó tagozatosak ( I - IV osztály ), az evangélikus iskolában pedig a felsősök ( V-VIII osztály ) tanultak felekezetileg vegyesen és a 6 osztály helyett 8 osztályos lett az alapfokú oktatás.
Az általános iskolai oktatás a faluban véglegesen 1976-ban szünt meg, az oktatás Miháldra került.
A tanulók létszáma összesen 100 fő, ebből 49 fő katolikus és 51 fő evangélikus.
( Az 1981-es faluműsor hangfelvétele szerint ahhoz, hogy egy ilyen létszám mellett írásbeli feladatot lehessen végezni a palatáblákon, a létszám 2/3-ának állni kellett az ablak bemélyedésekben, vagy a közlekedőkben.
6-12 évesek / a katolikusok dőlt betűvel /
I. osztály, születési év 1885/86 V. osztály, születési év 1881/82
Horvát Lajos Horváth György „alsó”
Simon József Oskola József
Darab Károly Antalics Márton
Antalics I József Horvátgy György „felső”
Marton Anna Kalmár János
Balog Juli Bertók György
Balog Kati Fitczkó Ferenc
Ács Juli „felső” Balog Teréz
Kalmár Zsófi Pintér Rozi
Antalics S Zsófi Horváth Örzse
Almási Juli Csordás Mari
Horváth Zsófi Fliszár Anna
Darab Juli
II. osztály, születési év 1884/85 Ács Juli
Almási István
Csordás József VI. osztály, születési év 1880/81
Fumer István
Horvát János „trojna” Mezgár János
Sipos Anna Fumer György
Antalics Rozi Bertók Ferenc
Szabó Zsófi Darab József
Ács Teréz
III. osztály, születési év 1883/84 Fumer Kati
Horváth Teréz
Andrecz István Katona Zsófi
Lébár György Ács Rozi „felső”
Bognár János Antalics R Zsófi
Fumer Ferenc Ács Teréz „alsó”
Balog György Pintér Mári
Ficzkó György Varga Ágnes
Czimber Mári
Pór Teréz
Ács Rozi „alsó”
IV. osztály, születési év 1882/83
Balog János
Fumer József
Antalics S József
Darab Lajos
Horváth János
Simon Zsófi
Bertók Anna
12-15 évesek
I. osztály, születési év 1879/80
Bognár Ferenc
Ficzkó Péter
Pintér Sándor
Fumer János
Czimber József
Horváth Péter /Vrászló/
Pór Sándor
Darab Rozi
Takács Juli
Bata Juli
Mezgár Teréz
Sipos Rozi
Náglics Kati
II. osztály, születési év 1878/79
Simon Péter
Simon József
Ács János
Balog József
Pór József
Pintér János
Pór György
Ficzkó Anna „alsó”
Kovács Teri
Ficzkó Kati
Pécsek Juli
III. osztály, születési év 1877/78
Dongó Pál
Antalics Ferenc
Darab József
Bertók Sándor
Antalics Sándor
Ács Kata
Ács Anna
Bognár Zsófi
Ficzkó Anna „felső”
Fliszár Juli
Antalics Fáni
Kalmár Örzse
Pintér Anna
Bertók Örzse
2015 09 06
A Levéltár kiadványai ( Kanyar József: Somogy megye múltjából ) között található egy cikk, amely az 1858-as „iskolai bevallásokat” gyűjtötte össze. Ez a kiadvány az akkori kultuszminiszteri rendelet alapján, a katolikus, a görög-keleti és az izraelita népiskolai oktatás feltételeit tartalmazza:
Ezek szerint a katolikus gyerekek oktatása ebben az időben Varászlón volt, az alábbiak szerint:
1. A község neve: VARÁSZL Ó (Nemesdéd, Path).
2. Az iskola véd ura: gr. Zichy János.
3. Az iskolakötelesek száma a) fiú: 22+6+13 b) leány: 18+6+3 . összesen 68.
4. Az iskola állapota : jó
5. Az iskola helyiségeinek száma : 1
6. Az oktatás ideje: napi 5 óra
7. A tanítók száma : 1
8. Az oktatás nyelve : magyar
9. A vallásoktatást végzi: a nemesvídi plébános
10. A tanítók jövedelme
A ) telkek területe és jövedelmük értéke a) szántóföld: nincs b) kert: nincs c) szőlő: nincs
d) rét: 1 hold 4,15 Ft, e) legelő 9 hold 1200 D-öl 7 Ft
Összes érték
B) termények mennyisége és értéke: 5 pm. (pozsonyi mérő ) gabona 3,45 Ft.
C) fa : 6 öl tűzifa 6 Ft.
D ) segély : nincs
E) a község pénztárából : nincs
F) egyéb : vasárnapi isk.-ért 10 Ft, véd úrtól évenként 100 Ft, iskolapénz 35 Ft
Összes jövedelem : 166 Ft
11. Stóla, értékek: Egyházi illeték (esketés, temetés) 1 Ft.
12. A tanító nevei : PUSKA JÁNOS
Kulturális élet
Nagyon általános kifejezés, de ebbe a fogalomba lehetne besorolni mindazokat a tevékenységeket, amelyekkel szórakoztatták egymást a faluban élők: ide tartozik a színjátszás, az énekkarok működése, a zenekarok szervezése, bálok, szüreti mulatságok. Jeles ünnepek alkalmával a nehéz földműves munkákat végző emberek felöltötték ünneplőjüket és szórakoztatták a falu népét és vendégeiket. A fényképezés megjelenése előtti időkből nem találtam dokumentumot, az azt követő időkből minden fellelhetőt igyekszem bemutatni.
A zene a falu életében
A korai időkben, amikor csak a citera volt az egyedüli hangszer a faluban, más vidékekhez hasonlóan ezzel kisérték a dalokat, zenéltek lakodalmak alkalmával, vagy olyan közösségi munkák végzése közben, mint a „tollfosztás, kukoricafosztás”. A citera a későbbi évtizedekben már csak különleges alkalmakkor ( műsoros ünnepségek ) került elő. Elmondások szerint az öregek közül jó citerásnak számítottak: Pór Lajos, Fábos Lajos, Kalmár Imre.
Az un. „cigány-zene „ és annak jellegzetes hangszere, a hegedű meghatározó volt az 1930-40-es évektől a faluban is. Feltételezhetően Simon Sándor bácsi, minta falu „ezermestere”által készített és a faluban élők számára is megfizethető áru hegedűk adhatták a lökést a „ bandák” kialakulásának. Sándor bácsi készített hegedűket, bőgőt, cimbalmot, sőt még zongorát is. A hangszerhez való jutás egy-egy tehetséges gyerek számára sokszor a család által vállalt szolgálat, vagy terményben való fizetést jelentett. A falu lélekszámához képest nagy számú zenélni tudó fiatal lehetséges, hogy ennek volt köszönhető. A zenekarba, „bandába” tömörülés aztán az évek során a környező településeken is ismerté tette a pati zenekarokat, számos bált, lakodalmat tettek emlékezetessé játékukkal.
Az első, igazán patinak mondható zenekar Honfi (Antalics ) Gyula , mint 1.prímás vezetésével alakult 1930 körül. Tagjai voltak: Antalics József (kontrás) , Beke Lajos ( 2. prímás), Darab József (kontrás), Simon Sándor(bőgős) és Vörös Pista bácsi (cimbalmos ) Fazekesdencsről. Fazekasdencsen kiváló cigányzenészek voltak, a pati zenekar megalakulása előtt az ottani zenekarok játszottak Paton is.
Hála Simon Sándor bácsi „ezermesternek”, sok fiatal tanult hegedülni az 1930-1950 közötti időszakban, a teljesség felsorolása nélkül: Hodoscsek József, Katona József, Kalmár Imre, Kalmár József, stb. A Honfi-féle első zenekar ezekből a fiatalokból pótlódott, illetve vendég zenészekből.
Az 1950-es évek első éveiben a falu fiataljai „társadalmi” munkájuk elismeréseként kapott pénzből egy harmónikát vásároltak. Antalics András(keresztapám), aki képesített tanító volt, tanította hétvégeken kottát olvasni és harmónikázni az érdeklődő fiatalokat. Közülük ketten, Bertók József(kántor) és Pintér Lajos folytatta a zenélést 20-30 évig. Aktív tevékenységüknek köszönhetően az új hangszerekkel színesített ( és később vendégzenészekkel kiegészült ) zenekar a 70-80-as évekig szórakoztatta hálás közönségét.
A különböző formációjú és összetételű zenekarokból mindenképpen meg kell említeni azoknak a pati zenészeknek a nevét, akik szinte életük végéig zenekarokban zenéltek: : Honfi (Antalics ) Gyula, Hodoscsek József, Katona József, Bertók József ( kántor ), Pintér Lajos.
/ az írás Bertók József kántor elbeszélése alapján 2015 szeptember végén készült /
Színjátszás, énekkarok
A színjátszás szervezése szintén hozzátartozott a falu életéhez. Voltak az iskola tanítói által rendezett műsorok , mesejátékok, vagy épp a felnőtteknek, felnőttekkel játszott darabok. Mind, mind emlékezetes volt azok számára akik szerepeltek és azok számára is, akik nézőként élvezhették az előadásokat. A mindenkori kultúrházakban kialakított színpadokon zajlottak az előadások, a szereplők készítették el jelmezeiket, a díszleteket. 1960-ig a világítás petróleum lámpákkal történt.
/Személyes emlék: alsó tagozatosként szerepeltem a „Csipkerózsika..? c. mesedarabban, én voltam a Sárga szultán. A jelmezemet sárga krepp papírból készítette a nagymamám, amit minden előadásra újból el kellett készíteni, mert a kardom rendszeresen beleakadt és eltépte …/
Az 1960-as évek ebben is vízválasztó volt a falu életében, bevezetésre került az elektromos áram, megjelentek a televíziók, gyakori színházi közvetítéssel, ami csökkentette a lakosság érdeklődését a helyi színjátszás iránt.
Az 1970-es években sikeres televíziós műsor volt a „ Röpülj páva „ vetélkedő műsor. Ebből az alkalomból a faluban is szerveződött egy férfi kórus, amely a megyei előválogatókig jutott. Szakmai dicséretet is kaptak Vass Lajostól, a zsűri elnökétől, miszerint: ..”ritkán hallani ilyen szép, érett hangú férfikórust”. A kórus tagjai közül többen kiváló zenei képességekkel rendelkeztek, képesek voltak több szólamban énekelni. / A kórus fényképe a galériában /
Szabadidős tevékenységek
A labdarúgás története
(Antalics Dénes testnevelő tanár írása )
A múlt század elején még nem volt szervezett bajnokság. Nagyapáink kedvtelésből az un. „ Disznójárásban” lévő alkalmi pályán bőr csizmában futballoztak. A Somogy Pati futballcsapat ezután már a bajnokságban is játszott. Az 1929-es évben jól szerepelt csapatunk. Tagjai az alábbiak voltak: Takács József, Poór József, Simon Jenő, Darab József, Ficzkó Ferenc, Antalics József, Pintér Lajos, Ficzkó György, Poór Lajos, Klemm Ferenc és Poór Vince. (A róluk készült csapatkép a Fummer Péter vegyeskereskedés előtt készült.)
Az 1946-47-es mezítlábas bajnokságban a Somogy-Pati csapat első helyezést ért el ifjúsági kategóriában. Csapat tagok: Takács Tibor, Antalics Imre, Csik Imre, Bodzai József, Takács László, Balogh János, Horváth Jenő, Kovács Rudolf, Kovács János, Pintér Sándor, Árus Tibor és Kovács Sándor voltak. Ebből a csapatból lett az 1950-es bajnokságra felnőtt csapat. Ennek a gárdának meghatározói voltak: Balogh József és Horváth Sándor. A nagykanizsai és Somogy megyei csapatok a középmezőnyben voltak. 1952-ben a játékosok nagy része katonának rukkolt be. Ezzel a csapat meg is szűnt. Továbbá már csak Balogh József, Horváth Sándor és Csik Imre játszott Inkén, ahol a megyei bajnokságba jutottak.
A faluban 1960-ban a termelő szövetkezet (TSZ) megalakulásakor szerveződött először alkalmi mérkőzés. TSZ-esek és TSz-en kívüliek néven. Ezután sokan elköltöztek Patról a városokba. A sportélet 1977-ig szünetelt. 1978-ban újra szerveztek a fiatalok Nősek-Nőtlenek mérkőzést. 1979-ben 23 éven aluliak- 23 éven felüliek labdarúgó mérkőzés volt helybeli patiak között. 1980-81-ben kipróbáltuk az akkor már járási labdarúgó bajnokságban szereplő szomszédos községek csapatai ellen is tudásunkat. Miháldot 2-0-ra, Sandot 4-2-re vertük meg az alsó legelői futballpályán.
1982-ben megalakult a Pat SE, amely 12 éven keresztül folyamatosan és eredményesen szerepelt a labdarúgó bajnokságban járási első és második osztályában. A sportegyesület elnöke Kenikker Gyula volt. Később Bata Zoltán vette át az SE irányítását. A városkörnyéki második osztály labdarúgó bajnokságát megnyerve csapatunk feljutott az első osztályba. A játékosok közül a sikerekért sokat tettek: Balogh József, Antalics Dénes és a varászlóiak közül Zsoldos László és Kalamász Gyula. A közönség jobb kiszolgálása érdekében a felső faluvégen lévő sportpályánkhoz megyei szintű sportöltözőt építettünk. Nagyrészt társadalmi munkában . A környékbeli labdarúgók szívesen igazoltak Patra, még Nagykanizsáról is, mert jó volt az összefogás és jók voltak az eredményeink. A mérkőzésekre autóbusszal és személygépkocsikkal utaztunk. Az egyes szezonok után mindig megvendégeltük a játékosainkat. Voltak bálok is. Kétszer futballoztunk horvát csapat ellen 1990-ben. Oda-vissza vágó alapon Macinec község labdarúgóival mérkőztünk meg. Az évek során sajnos a meghatározó helyi játékosaink kiöregedtek. A hozzánk érkező vidékiek már nem játszottak kellő lelkesedéssel. Így 1994-ben ugyan a hetedik helyen állt a csapatunk, mégis a megszűnés mellett döntött a vezetőség, mert nem volt aki vállalja tovább a labdarúgó csapat irányítását.
A meglévő létesítményünk részleges üzemeltetése végett már csak búcsúra szerveztünk alkalmi mérkőzéseket, majdnem tíz éven át. A végére itt is elfogyott a támogatás és a lendület. Ezért a mérkőzések elmaradtak már.
Az ifjúsági labdarugók felfedezése végett a templom kertben szerveztünk labdarugó tornákat a környékbeli csapatok részvételével, ifjúsági tornát a Miháldi Általános Iskola és a nagykanizsai UFC labdarugóival. A tornákon mindig díjaztuk a legjobbakat és megvendégeltük a résztvevőket.
A labdarugó csapat megszűnése utáni időszak sport eseményeit lelkesedésből szerveztem, mint a Miháldi Általános Iskola testnevelő tanára , de kellő támogatás miatt ezek is abba maradtak. Végül a sport öltöző eladása mellett döntött az önkormányzat, azzal acéllal, hogy a befolyt összegből a templomkertben egy korszerű kispályát és játszóteret építenek, amely kiszolgálná egyrészt a nyári evangélikus táborokat és lehetőséget adna a falu fiataljainak sportolásra (labdarúgás, kosárlabda, lábtenisz, stb. )
Nyár és tél a tavakon
(gyermekkori élmények)
A futballmeccseken az 50-es 60-as években egy-egy ünnep alkalmával 200-300 fő is jelen volt, de legalább ennyi ember volt a kánikulai vasárnapokon a 6-os tó partján. Miháldról, Varászlóról, Dédről érkeztek a fürdőzni vágyók gyalog, kerékpárral, motorral. Az ötvenes években még állt két szomorú fűz a parton, alatta a deszka borítású öltöző. Gyerekként igazi ünnep volt, ha megjelent oldalkocsis motorjával a fagylaltos és jutott egy-egy gombóc nekem is. Iskolásként ott töltöttük a nyári szünetben a délutánokat, ott tanultunk megy egymástól úszni, fejest ugrani a zsilipről. A vízben sok volta hínár, az alga, naponta belementek a parton legelő tehenek, a halgazdaság szórta bele a sertéstrágyát, de ez számunkra természetes volt. Apáink is ide jártak gyerekkorúkban, itt szövődtek szerelmek, barátságok. Hintázni a fűz ágain, majd a vízbe ugrani, nagy élmény volt. Megtanulni rúddal hajtani a csónakot ( ha megkaptuk a halászmestertől) büszkeség volt.
A befagyott tó elsősorban a fiukat vonzotta. „Fakutyával” és a népszerűbb és könnyen előállítható „fatalpakkal” csúsztunk a jégen, néha sötétedésig és a teljes kifáradásig. Az 5-ös tó az esti szürkületben, a sima jéggel , a rianások morajával félelmetes és egyben kalandokra csábított bennünket, hogy menjünk el a tó közepén lévő szigetig, majd a varászlói túlparton felállított Zichy emlékműig. Azt hiszem ezeket az élményeket sokan átélték rajtam kívül is a galéria képeinek tanulsága szerint.